A fordított ozmózis, a természetben előforduló ozmotikus áramlás megfordítása. Ha vizet akarunk tisztítani, az ozmózissal ellentétes irányú folyamatra van szükségünk. Azt szeretnénk, ha a szennyezett vízből a tiszta oldószer – víz – kiáramoljon egy, csak a tiszta oldószert – vizet – tartalmazó helyre. Ha zárt rendszerben nyomást gyakorolunk az oldatra, akkor az oldószer, vagyis a tiszta víz átlép a hártyán a hígabb oldat felé, míg a nagyobb koncentrációjú, “szennyezett” technikai folyadékként eltávozik. Ha a két térrészt féligáteresztő hártyával elválasztjuk azért, hogy a kívánt irányú folyamat lejátszódjék, külső, mesterséges nyomást kell létrehoznunk. Ez megfelelő víznyomás esetén lehet akár a vezetékes víz nyomása is!

Az ozmózis membrán számos vékony filmrétegből áll, amik össze vannak építve és spirál alakban összecsavarva egy műanyag cső körül. A membrán anyaga féligáteresztő hártya, amely a vízmolekulákat átengedi, míg minden más egyéb anyag kívül marad rajta. A bemenő víz keresztüláramlik a membrán felszínén, a molekulák behatolnak a membrán felszínébe, és a spirálban körbefolynak, majd a cső közepén összegyűlnek. A hátramaradt szennyeződéseket összegyűjti, és a membrán felszínéről eltávolítva a lefolyóba mossa.

A közönséges vízszűrők csak valamilyen “lukacsos” anyagot használnak, hogy bizonyos méretű szennyeződéseket megkössenek a felszínükön. A fordított ozmózis technológia egy féligáteresztő membránt használ, ami nem csak a kis szemcséket távolítja el, hanem az oldott szennyező anyagok nagyon magas százalékát is a csapvízből, melyeket öntisztító felépítéséből adódóan kiürít magából a szennyvízbe.

A különféle víztisztító eljárások általában csak szűrik, míg a fordított ozmózis technológia tisztítja a vizet. A szűrők a kimutatható kb. 800 paraméternek csak bizonyos százalékát képesek a vízből kiszűrni. A legfejlettebbnek mondott és egyben legdrágább készülék is “csak” 140-150 fajta szennyeződést tud a vízből kiszűrni. Ezek a szűrők raktározzák magukban a szennyeződéseket (így a toxikus szerves anyagokat is), és egy bizonyos mennyiség után telítődnek, ezáltal romlik a hatásfokuk. A nem megfelelő időben elvégzett szűrőcsere miatt vissza is mosódhatnak ezek a szennyeződések a szűrt vízbe.

A fordított ozmózis elvén működő készülékek tisztítják a vizet, a többi eljárás csak szűri. Az RO technológia átlagosan 99%-os hatásfokkal távolítja el a szennyező anyagokat, de sok esetben 99 ,9 %-os a hatékonysága. Ezáltal a kristálytiszta ivóvíz nem tartalmaz baktériumokat, vírusokat, klórt, vegyi anyagokat, vegyszereket, ipari szennyeződéseket, nehézfémeket, toxikus és rákkeltő anyagokat, gyógyszermaradványokat, hormonokat és radioaktív szennyeződéseket. Saját ellenőrzést szerzünk a vízminőség felett, így állandóan kellemes ízű, kristálytiszta ivóvíz biztosítható a vízvezetékrendszer meghibásodása vagy véletlen vízszennyezés esetén is.

A vízművek mindenütt csak bizonyos minimum-szabványnak megfelelően kezelik és mérik a vizet. A víz készleteink azonban mára sajnos több, mint 800 beazonosítható szennyeződést tartalmaznak. A magyar szabvány a víz minőségére 64 paraméter vizsgálatát írja elő, melyből mindössze 11-et mérnek rendszeresen. Így a fennmaradó többi, közel 800 fajta szennyező anyag akadálytalanul bejuthat a szervezetünkbe.

A klór sárgászöld színű, szúrósszagú, fojtó és maró hatású, igen mérgező veszélyes anyag! Könnyen cseppfolyósítható, vízben gyengén oldódik, erélyes oxidáló szer. A klórt fertőtlenítésre, szerves klórvegyületek szintézisére, kloridok előállítására használják. Belélegezve asztmatikus, allergiás megbetegedést, vagy a szembe kerülve súlyos marásos sérülést okoz. A szervezettel érintkezve sósavvá alakul. A vízmű szerint a vezetékes vízben található klór koncentrációja nem káros az emberi szervezet számára. Ugyanakkor, a zuhanyozás alatt belélegezzük a vízből felszabaduló gázt, illetve a bőrön keresztül is jelentős a felszívódás.